Előző posztomban a felelősség-vállalás hiányáról írtam, bár az egyéni szinten helyhiány miatt nem írtam pl. az egzisztenciális felelőtlenségről (pl. hitelre fogyasztás), vagy a szintén gyenge lábakon álló, nem eléggé tudatosult egészségügyi felelősségünkről. Most megpróbálok megfogalmazni egy olyan elvet, ami az utóbbihoz kapcsolódik, és amelyet igazságosnak is érzek, illetve a felelősség-vállalás irányába terelné az embereket. Ez az elvet amúgy már sok helyen alkalmazzák, de bővíteni kéne az alkalmazás körét.

Az elv: az állam olyan mértékben legyen felelős az állampolgárért, amilyen mértékben az állampolgár felelős önmagáért.

Vagy másképpen: az egyén saját felelőtlenségének következményeit ne terhelhesse rá az államra.

Ezt az elvet kéne alkalmazni általánosan, a konkrét kifejtést az egészségügy területén mutatom be: Ha valaki rendszeresen dohányzik, akkor ezzel a tudomány mai, de még a tegnapi állása szerint is károsítja saját egészségét. Döntő szerepe van egyes légzőszervi, szív- és érrendszeri betegségek előidézésében és fenntartásában. Rákkeltő, káros az emésztőrendszerre, befolyásolja az anyagcsere-folyamatokat, a vitamin-háztartást, hormonok és enzimek működését, valamint befolyásolja a gyógyszerek hatékonyságát is.

Ezek közismert tények. Aki dohányzik, tud erről. Azaz kijelenthető: ezek az emberek a dohányzással tudatosan károsítják saját egészségségüket (hogy ne is beszéljük másokról, akik egészségét károsítja a passzív dohányzással). Tudom én, hogy nem ez a cél, ez csak káros mellékhatás, de attól még tény.

Nos, én azt gondolom, hogy aki nem viselkedik a saját egészségéért 100%-ig felelős módon, aki tudatosan károsítja saját szervezetét, az nem érdemli meg, hogy egyformán kezeljék azzal, aki felelősen viselkedik saját testi egészségével. Éppen ezért, aki olyan betegséggel kerül kórházba, amit dohányzás is okozhatott, akkor a kezelés költéségének egy részét, vagy egészét viselje maga a beteg.

Az állam ne vállaljon többet, mint amennyit maga a beteg vállal önmagáért.

Ezt konkrétan úgy képzelem, hogy természetesen mindenki kapja meg a lehető legjobb ellátást (most hagyjuk a magyar egészségügy általános állapotát és ellátó képességét, erről majd máskor), de akire részben vagy teljesen önhibájából kell költenie a magyar egészségügynek, az részben állja a kezelés költségét saját maga. Teljesen igazságos, arányos rendszert persze nem lehet létrehozni, ahhoz rengeteg tényezőt kéne még figyelembe venni, de ez nem jelenti azt, hogy ne próbáljunk legalább kicsit egy méltányosabb rendszer felé elmozdulni.

Jelenleg ugyanannyit fizet a Tb-be egy nem-dohányos, mint egy nikotin-függő, noha utóbbi, nyilván hajlamosabb a dohányzásból fakadó betegségekre. A dohányzás ne csak egészségügyi, hanem anyagi kockázat és felelősség legyen.

Hogy állapítható meg egy betegről, hogy dohányzik vagy sem? Nem vagyok orvos, csak netes nyomozásom eredményéről tudok beszámolni. Állítólag egy csepp vérből, a vizeletből vagy egy hajszálból rengeteg dolog kimutatható. Lehetne persze önbevallásra is támaszkodni, de valami azt súgja, ebben az esetben az amnézia is népbetegséggé válna. A legjobb lenne egy egyszerű gyors és olcsó teszt, mellyel mondjuk egy tízfokú skálán megállapítanák a dohányzás mértékét (0 = nem dohányzik), és annak megfelelően osztaná meg az állam a kezelési költséget a beteggel. Persze ezen a rendszeren lehetne variálni, pontosítani, ezt dolgozzák ki szakemberek, most csak az elvet írtam le.

Lássuk, hány embert érintene ez Magyarországon. A statisztikák szerint a felnőttek 34%-a, azaz kb. a harmada dohányzik napi rendszerességgel. A KSH 2002-es jelentése szerint: „Magyarországon 2,6 millió ember dohányzik, közülük 1,6 millió férfi és 1 millió nő."

Te dohányzol? Mi a véleményed erről?

Lássuk azt is, milyen hatása van a tömeges füstölésnek? A dohányosok 10-20%-a tüdőrákos lesz, és csak azért ilyen kevés, mert sokan meghalnak, mielőtt kialakulhatna a daganat, például érszűkületben vagy infarktusban, amiket jó eséllyel szintén a dohányzásnak köszönhetnek. Egy tanulmány szerint: "1990-2000 között az összhalálozás több mint 20%-a volt összefüggésbe hozható a dohányzással!".

KSH, 2002: "évente 28 ezer ember halála írható egyedül a dohányzás rovására. Ez körülbelül kétszer több mint ahányan alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, baleset, erőszakos halál, öngyilkosság és AIDS miatt összesen meghalnak. A magyar férfiak tüdőrák-halandósága a világon a legmagasabb."

Hm, szóval ebben világelsők vagyunk… Ezek iszonyú egy adatok, és népem önpusztító hajlamát is felfedik, de erről majd máskor. Az ember azt hinné, egy ilyen országban ahol a dohányzás népbetegség, folyamatos felvilágosító- és megelőző kampányok vannak, azt hinné, általános- és középiskolában egész féléveket szánnak rendszeres egészségügyi felvilágosító órák tartására, az állam folyamatosan nyomná a médiában a „Ne dohányozz!” reklámjait, stb. Persze nem. Talán ezeket is pótolni kéne. Ha másért nem, hát spórolásból, mivel a megelőzés sokkal olcsóbb a kezelésnél.

A dohányzós blokk végére egy kis valóság-horror, kis hazánkból: Egy ismerősöm bejár beteg rokonához a kórházba. Meséli, hogy a tüdőrákos betegek 90%-a még a kórházban is dohányzik. Van akinek kivették a fél tüdejét, levegőt venni, beszélni is alig tud, de azért még dohányzik. A cigit négy felé vágja, mert egyben nem bírja elszívni, abba belefulladna, de így negyedelve boldogul vele. Olyan is van, aki a nyakán vágott kis résen keresztül dohányzik. Rémes történetek, a nikotin-függőség gyakorlatilag drogfüggőség, de sajnos ez van.

Hosszabban most nem fejtem ki, de ugyanezt az elvet be kellene vezetni az alkohol- és drogfüggőség következtében kialakult betegségeknél is. (Az extrém sportokban amúgy már alkalmazzák ezt az elvet.) Aki egészségét kockáztatja, vállalja az anyagi felelősséget is. Persze nem arról van szó, hogy nincstelen, roncs drogfüggő embereken pénzt kéne bevasalni, aki nem tud fizetni, az is nyilván kapjon ellátást, ezt viselnie kell a költségvetésnek, szerencsétlen emberektől nem lehet megtagadni a kezelést. Ez emberiességi kérdés. De aki felépül, és tud pénzt keresni, azzal később el kell számolni.

Szintén alkalmazni kéne a szűrés kapcsán ezt az elvet. Aki nem jár tüdőszűrésre, és emiatt később veszik észre a betegségét, és emiatt többe kerül a kezelése, az vállalja a következményeket.

Ugyanezt gondolom azokról is, akik saját hibájukból szenvednek autóbalesetet. Autóbalesetnél ráadásul előfordulhat az is, hogy az ember a másik félnek is egészségkárosodást okoz. Nem látom be, hogy ha valaki, a gépjármű-biztosításán keresztül anyagi felelősséget kényszerül vállalni egy általa összetört autóért, akkor miért nem kényszerül anyagi felelősséget (is) vállalni a vétlen fél orvosi költségeiért. Szerintem nyugodtan ki lehetne számlázni a baleset okozójának a vétlen fél kórházi kezelésének költségét is.

A poszt-indító elv alkalmazását ebben a posztban az egészségügy területén mutattam be, nyilván lehetne még más terülteken folytatni.

Kíváncsian várom mit szóltok ehhez a poszthoz…