Sokat kritizáltam már hazánkat ebben a blogban, és még fogom is, de persze szó sincs arról, hogy csak mi vágjuk magunk alatt a fát. Vidítsuk fel szívünket a ténnyel: nem egyedül vacogunk az önsorsrontás hideg erdejében, sőt népes társaságban vagyunk.
Lazításképp fogok írni néha ezekről az országokról is, első választásom Görögországra esik. Azért rá, mert egy gyönyörű, csodálatos adottságokkal bíró ország: meseszép tengerpartjainak és antik örökségének köszönhetően óriási bevételeik vannak a turizmusból. Szintén a tengernek köszönhetően nagyot kaszálnak a tengeri kereskedelemből, a hajógyártásból, és a halászatból.
Múltjuk a miénkéhez hasonlóan fájdalmas és zavaros, ám jó ideje stabil a politikai helyzetük. 1952 óta a NATO tagjai, 1974 óta köztársaság az államformájuk, és 1981 óta az EU-nak is a tagjai, rengeteg pénzt kaptak a közös kasszából, 2001 óta pedig euróval fizetnek.
Egy szó, mint száz, minden adottságuk és lehetőségük megvolt rá, hogy összehozzanak egy príma kis országot, biztos gyarapodással, skandináv jóléttel, amit a vikingeknél is sokkal jobban élvezhettek volna meleg tengerpartjukon, kezükben egy nagy pohár édes ouzoval.
És most mégis ott tartanak, ahol.
Röviden: Elrontották. Nagyon.
Hosszabban: Hamisított adatok, eltitkolt költségvetési hiány és adósság, államcsőd közeli helyzet. Hagyományosan rossz a gazdaságpolitikájuk, de most alulmúlták önmagukat. Övék az a dicsőség is, hogy története során először sikerült az eurót megrengetniük. Már európai Lehmann Brothersként is emlegetik, utalva rá, hogy Amerikából induló válság első lépcsője a Lehmann Brothers bedőlése volt.
Az érdekes rész még csak most jön. A fentiek miatt természetesen a görögök most kénytelenek megszorításokat bevezetni. És mi erre a válasz? Hatalmas tiltakozás. Két millió (!) ember tüntetett az elmúlt napokban, az egész ország lebénult. Sztrájkok, megmozdulások, tiltakozások, minden.
Lássuk, miket mondanak a tüntetők:
- Fizessenek a gazdagok (naná)
- Fizessenek azok, akik elrontották (zsebből, gondolom)
- Az emberek és az övéik többet érnek, mint a piacok és a profit (ez így is van, és?)
- Sztrájkolnak a spekulánsok ellen is (nyilván ők a hibásak)
- Mi adtuk a világnak és Európának a demokráciát (meg az olimpiát), ideje lenne valami támogatás cserébe. (??)
Utóbbi igazi görög specialitás, de többségük nekünk, magyaroknak is ismerősen csengenek. Az önkritika és felelősség-vállalás láthatóan nem csak nekünk nem megy. Csak azért hozom szóba, mert tikos reményem, hogy ha másoknál látjuk ugyanazt a hülyeséget, amit önmagunknál, akkor érintettség híján, messziről nézve hasonló jelenségekre, talán objektívebben tudjuk megítélni.
A történelmi igazságérzet talán a legviccesebb, több ezer évvel ezelőtti események alapján nem szokás, és talán valóban nem is lenne jogos elhibázott gazdaságpolitikát folytató országhoz hozzávágni pár milliárd eurót, vagy nem is tudom, hogy mit akarnak történelmi jóváírás címén. Egyébként ők is hálásak lehetnének pl. a náci megszállás alóli felszabadításért.
Az athéni demokrácia pedig, bár akkoriban kétségtelenül nagy újítás volt, kb. annyira hasonlít a mai demokráciákra, mint egy ókori szekér egy mai autóhoz. Abba belefért a rabszolgatartás is, szavazati joga pedig csak a helyi születésű férfiaknak volt. A parlament intézményét sem ők találták fel, az izlandi innováció, 930-as dátummal. Ilyen alapon mi is mondhatnánk, hogy mi adtuk a világnak a számítógépet, noha a mai gépek már sokadik generációsak.
De ne legyünk igazságtalanok a hellénekkel. A felmérések szerint, a görögök szűk 2/3-a belátja a megszorítások szükségességét, még a megmozdulások szervezőinek és résztvevőinek egy része is. Persze azért keményen tüntetnek, mit sem törődve az ebből fakadó közvetlen és közvetett gazdasági-politikai károkkal.
Ne álljunk meg a dühös nép egyszerű fiainak hangánál, már csak azért sem, mert miniszterelnök-helyettesük, Theodoros Pangalos, még sokkal jobbakat mond, mint a tüntetéseken kiabálók. Ilyeneket:
- Az olaszok még nagyobbat csaltak a pénzügyi mutatóikkal (ez mondjuk igaz, csak mire érv?),
- Az EU mai vezetése béna, kis kaliberű politikusok vezetik, ezét is süllyedt gazdasági válságba az EU (ez hol érinti a görögök saját sokkal nagyobb hülyeségeit?),
- Továbbá: "Németország pedig a náci megszállás alatt lerombolta a görög gazdaságot: elvitték a jegybank aranytartalékát és pénzügyi tartalékait is, amit soha nem adtak vissza". (Ez is bölcs dolog, régi sérelmeket emlegetni, pláne azoknak, akitől segítséget várnak, miközben ennek sincs semmi köze a mostani válságukhoz)
Hát így.
Sokat lehetne még írni róluk. Például az irtózatosan elrontott, kontraproduktív felsőoktatási rendszerükről (se tandíj, se verseny, se teljesítmény-mérés, az oktatás szinte alanyi jog, mert az jár mindenkinek), melynek köszönhetően egyetemeik lepusztultak és harmatgyengék, ezért a középosztálybeliek külföldre küldik, sőt, menekítik gyermekeiket, inkább vállalva a drága angol és amerikai egyetemek tandíjait, és a kint lét költségeit (sokuk kinn is marad). Lehetne írni a társadalmat elöntő erőszakról, lehetne írni a hatalmas kivándorlásról (a második legnagyobb görög város Melbourne), és lehetne írni a minket, magyarokat is lepipáló, a GDP 30%-át kitevő, mindent szétrágó és csírájában eltipró korrupcióról, és még sok egyébről is. Most ennyi fért ebbe a posztba, a balkáni és mediterrán mentalitás metszéspontján fekvő görög testvéreink háza táján így mennek a dolgok mostanság.
Mindezt nem azért írtam le, hogy kicikizzem a helléneket, semmi bajom velük, és pláne magyarként nem nagyon van mire föl. Ami érdekes, az a számunkra levonható tanulság. Hogy a kiváló adottságok mellett is mennyire el lehet szúrni, hogy a kedvező körülmények sem számítanak. Hogy mennyire magukon, csakis saját magukon múlt. Görögország bizonyítja azt is, hogy önmagában politikai és gazdasági rendszerek, a parlamentáris demokrácia és a kapitalizmus, nem garancia semmire. Ezeket is lehet jól csinálni, és lehet elrontani is.
