Szép jó napot mindenkinek,
ezennel blogomat megnyitom. Eddig csöndben néztem mi folyik ebben az országban, de úgy döntöttem, mostantól leírom a véleményem. Tudom, egy blog nem oszt, nem szoroz. De legalább kiírom magamból és rendszerezem a gondolataim. Ha netalán mást is érdekel amit írok, annál jobb.
A téma természetesen az ország lesz, az elszalasztott vagy éppen kihasznált lehetőségek, a magyar nép természete, a korlátaink, gyengeségeink, erényeink és hibáink, azaz mi magunk.
A címből nem érdemes felületes következtetéseket levonni. Elkeseredett pillanataimban hívom így magamban hazámat, de ez nem jelenti azt, hogy egy teljesen sötét, reménytelen helynek tartanám ezt az országot. Ezzel együtt tény: hazámat Európa és Balkán furcsa keveréknek tartom, mely keverékben az utóbbi a domináns. Minden önáltatásunk dacára Magyarország egy periférikus, és igen, sok tekintetben nyomorult ország, amiben az a legfájdalmasabb, hogy sok bajának, nyomorának önmaga az okozója és fenntartója.
Ez a blog arra a nyilvánvaló tényre épül, hogy hazánk gondjai nem oldhatóak meg önmagában a politika által, a legfőbb gondjaink ugyanis nem politikai természetűek. Ezzel sokan tisztában vannak, de még többen nem. Akik a politikától várják a megoldást, csalódni fognak. A fő célom ezzel a bloggal éppen az igazi bajok lényegének, gyökerének keresése-kutatása, az ezekről való hangos gondolkodás. Megpróbálom megragadni ezen jelenségeket, és megtalálni az ezeket legjobban leíró szavakat.
Ezek tehát a kiinduló pontjaim. A keresés-kutatás nem öncélú passzió, bármilyen megoldás nyilvánvalóan csak a baj, a probléma pontos ismeretén alapulhat.
Always look on the brihgt side of life...
