Magyarország nyomorország

Most leírom, hogyan alakult át a gondolkodásom a hosszú évek alatt, méghozzá a magyar állam, és a honfitársaim pénzszerzési szokásait illetően. Nem öncélú exhibicionizmusból teregetem ki a neuron-láncaimat, hanem mert az az erős gyanúm, hogy gondolataimmal nem vagyok egyedül.

Kezdődött egész fiatal koromban, mindjárt azzal, hogy elkezdtem gondolkodni és beszélni. Gondos szüleim a legjobb szándékokkal eltelve mesékkel bombáztak, amiket a legjobb szándékokkal eltelve elhittem. Imígyen kényszerpályára állítva a külvilágból belém áramló ingerek feldolgozását, sokáig elhittem, hogy körülöttem az van, amit a mesékből projektálltam: egy igazságból, becsületből és jóból szőtt tiszta világ.

Eddig azt hiszem, banális a történetem. Most egy fordulat következik, sajnos szintén teljesen banális: Idővel hajszálrepedések keletkeztek addigi monolit világképemben. Hitem megroggyant, kicsit megdőlt, mint az a torony Pisában, de még tartotta magát. Már gyanítottam, hogy rosszak nem csak a mesékben vannak (elsőre így hittem), sőt, az is feltűnt, hogy magának az államnak is vannak korrupciós ügyei. De azért még hittem, hogy - pont, mint a mesékben - a rossz elnyeri méltó büntetését, ahogy azt kell, egy alapvetően tiszta és becsületes világban.

Újabb idő elteltével rájöttem, hogy sokkal több a tolvaj, semhogy valaha is megszabadulhassunk tőlük. Már az is zavart, hogy rájöttem, a korrupció természeténél fogva rendkívül nehezen felfedezhető, így pusztán a logika szerint nem csak a bűnösök lebuktatása, de még magának a korrupció ténynek a napvilágra kerülése is felettébb nehézkes. Mielőtt túl hosszúra nyúlna sablonos történetem, rövidre zárom: a végkifejlet természetesen idealista világképem teljes összeomlása lett.
Ma már fel sem merül bennem, hogy ne lopnának. Úgy általában. Ugyan miért ne tennék? Talán nem mindenki, de gyerekkorom meséiben szereplő jók-rosszak arány pontosan megfordult. Abban is egészen biztos vagyok, hogy ha kivágnánk az államból a korrupciótól fertőzött részét, akkor a maradék elférne egy cipős dobozban.

Lássuk sorban: Az állami hivatalokban az állásokat nem szakmai, hanem haveri, bizalmi és szívességi alapon osztogatnak, maga az állás sem más, mint egy korrupciós tétel. Kapsz egy állást és viszonzod egy szívességgel. Vagy inkább többel. Egy jó állás egy hosszú barátság kezdete. Én tudok olyan cégről, mely egyik fő állami megrendelőjének vezetőjének élettársát alkalmazza. Még jellemzőbb, hogy egy cég megrendelőik vezetőinek gyerekeit (vagy egyéb rokonait) alkalmazzák. A volt BKV-vezér, Antal Attila pont ezen bukott el. Egy olyan Kft-től rendelt buszokat, mely alkalmazta a fiát. Az nem véletlen volt, az ilyesmi elterjedt gyakorlat.

Aki nem rokon, annak ki kell érdemelnie és meg kell szolgálnia az állást: részt kell vennie a korrupciós rendszerben. A korrupció a megbízhatóság bizonyítéka. Ne felejtsük: Egy pozíció nem csak lehetőség, de felellőség is. Lehetőség lopni magadnak, és felellőség mások lopását segíteni. Magányos korrupció nincs, a korrupció társas tevékenység, integrált rendszerművelet. Énteő-mitiők. Nem azért vesznek fel, hogy megszakítsd az elosztási láncot. Egyszeri korrupció sincs, a korrupció egy életmód.

Aki nem lop, az gyanús. Ez érthető, mindig gyanús, aki furán viselkedik. A különcöknek csak az alternatív művészkörökben terem babér, nem a pénz és a bürokrácia világában. Nem az a baj, hogy egy becsületes tag éles kontrasztot, ne adj isten tükröt jelent a teljesen korrupt kollégáknak. Ugyan, ilyesmi senkit nem érdekel, ez csak a naiv becsületesek magukból kiinduló logikája. A gond ott van, hogy ha nem lop valaki, nem lesz része rendszernek. Ezzel gyengíti a rendszert, mivel nem érdekelt annak fenntartásában és leplezésében. Csak az tesz meg mindent a lopások elrejtéséért, aki maga is sáros.
A másik, hogy mindenki a hozzá hasonlókat szereti. Azokkal együtt lenni, együtt dolgozni. Akinek hasonló a gondolkodása az könnyen kiszámítható. Nem okoz meglepetést. Ez biztonság-érzetet nyújt, ami jó.

Ugyanez megy az "elnyert" külsős munkáknál, projekteknél, alvállalkozóknál, beszerzéseknél. Aki nem korrumpál, versenyhátrányt szenved. Egyszerűen, ha nem vagy korrupt, nem kapod meg a melót. A korrupció tehát nem szabadon választható lehetőség, hanem előfeltétel. Most megy ez a botrány, hogy egy szakértő egy áruház mögötti földet beépíthető szárazfölnek minősített, nem pedig lápnak. Miközben ott a neten a videó, nyakig ér a víz egy természetvédőnek. Én tudok olyan szakértőről, aki felkértek egy projekt megtérülési mutatóinak kiszámítására. Mivel profi, egész életében ezzel foglalkozott, ezért kapásból rávágta, hogy az a beruházás sose fog megtérülni. Mondták, hogy ha nem hozza ki megtérülőnek, felkérnek mást, mert a megtérülési számításokra alapozzák az állami és EU-s pályázatokat (az állami már amúgy is el van előre sikálva), sok pénzről van szó, nehogy már ezen múljon. Rengeteg ilyen van. Ezek klasszikus példák, az az ember kapja meg a melót, aki hajlandó hozni a kívánt eredményt. Tehát a korrupció a munka elnyerésének előfeltétele. Lehet nemet mondani, lehet elvekhez ragaszkodni, lehet éhen halni. A természetes szelekció hamar kiszűri az életképteleneket.
Felbukkannak néha ilyen elvhű, romantikus Don Quijote-k. Pl. Pósta Zoltán építészmérnök-tervező, aki azért mondott fel a Gazdasági Minisztériumban, mert ellenezte, hogy az M6-os útvonalát dombok közé tervezzék, amikor pár száz méterrel arrébb is mehetne. A dombos vidék persze sok milliárddal, konkrétan több alagúttal növelte meg a költségeket (ami drágább, ott többet lehet lopni). Kilépett, többet nem fog zavarni. A szelekció működik.

Aki már egyszer megbízható, jó korrupt volt, körön belül kerül. Legközelebb már egyenesen neki szólnak. Ha kötelező pályáztatni, rá szablyák a pályázatot. Vagy egyszerűen megsúgják neki a versenytársak árajánlatait. Csak kicsit kell alámenni. Ha úgy már nem érné meg, az se baj. Csak nyerje el, majd menet közben árat emel. Hivatkozási alap mindig van.
Lázadozni, felháborodni a veszteseknek nem érdemes. Bizonyítani nem tud semmit, viszont örökre kizárja magát a további versenyekből.

Az eddigi példák azonban csupán arról szóltak, hogy a korrupció hogyan, milyen módszerekkel szelektál emberek, cégek, szakértők között, és hogy pumpálja meg a közös vagyont, hogyan drágít meg többszörösen is beruházásokat. Ismert és ismeretlen példák még vannak bőven, mint ahogy módszerek is. Sajnos a korrupció ennél is többet árt. A további elemzéshez lássunk egy érdekes példát: Van egy belső infóm egy kórházból. Kaptak valahonnan, tán egy alapítványtól egy kb. 200 milliós orvosi berendezést. Berakták a raktárba, ki se csomagolták. Eddig is volt egy, az egész régió oda járt, 2-3 hét volt, mire valaki sorra került. Persze aki fizetett, zsebbe, az azonnal sorra került. Ha beüzemelték volna az új gépet, megszűnt volna a sor, mindenkit azonnal el tudtak volna látni. Tehát ingyen megkapták volna az azonnali ellátást, így senki nem fizetett volna.

A kórházak, az orvosok tehát érdekeltek a szűkös eszközparkban, a zsúfolt várótermekben, a hosszú várólistákban, az alacsony színvonalú ellátás fenntartásában. Aki hozzá akar férni az orvosi felszereléshez, fizessen. Aki nem akar sokat várni fizessen. Aki minőségi ellátást akar, fizessen. A beteg kiváló ügyfél, ha van pénze, tuti fizet. Az egészség érték, pláne ha a sajátod. Gyakorlatilag fizetős egészségügy van, számla nélkül.

Ezt felismerve az ember más szemmel nézi a különböző állami intézmények látványos impotenciáját. Egyszerűen érdekeltek a lassú ügyintézésben, a rossz, elégtelen minőségű munkában. Így lehet több pénzt kizsarolni, nemcsak az ügyfelektől, de a gazdasági szereplőktől, és az államtól is. Aki azt hiszi bárkit zavarnak erkölcsi gátlások, az gyermekien naiv. A korrupció az egész országot bebetonozza, állami szinten akadályozza a fejlődést.

Mindez ellen persze lehetne harcolni átlátható belső működéssel, folyamatos belső és külső kontrollal, hatékonyság-méréssel, ellenőrzésekkel. Ilyenek ebben az országban azonban részint nincsenek, részint lényegében nem működnek, részint hatástalanok.

Bőven lehetne még sorolni a példákat, a korrupció hatásait, legkülönfélébb formáit, de helyhiány miatt most itt abbahagyom. Egy-egy részterületét majd még külön tárgyalom más posztokban.